A biztosítéki célú engedményezés a gyakorlatban kialakult fiduciárius szerződések egy formája, melynek lényege, hogy a tulajdonjog, tulajdonjog megszerzésére vonatkozó jog, illetve követelés vagy jog jogosulti pozíciója biztosítéki szerepet tölt be.
A biztosítéki célú engedményezésnek a gyakorlatban különböző változatai alakultak ki, melyek megfogalmazásakor a hitelezők arra törekedtek, hogy megtartsák a biztosítéki célú engedményezés hitelező számára pozitív tulajdonságait, ugyanakkor azonban elkerüljék a hátrányos megítélést. A hátrányos megítélés abban áll, hogy a felszámolás kezdőidőpontját követően a biztosítéki engedményezést nem lehet érvényesíteni, míg a teljesítési engedményezés változatlanul hatályos és érvényes.
Érthetőbben. Teljesítési engedményezés esetén X nevű adós Y nevű hitelezőjének átad egy követelést, melynek jogosultja X, kötelezettje Z adós. Az engedményezés tényével a Z adóssal szembeni követelés jogosultja Y lesz, s Y-nak X nem fog tartozni. Biztosítéki engedményezés esetén X nevű adós Y nevű hitelezőjének azzal ad át egy követelést Z adóssal szemben, hogy az engedményezés akkor lép hatályba, vagy az engedményezést Y csak akkor érvényesítheti, ha X nem teljesít.
A hátrányos megítélés kijátszására olyan engedményezési szerződések jöttek létre, amelyekben a hitelt nyújtó társaságok a szerződés szövegében meghatározzák az engedményezés jellegét (teljesítési engedmény), ugyanakkor annak tartalmi elemeiként a biztosítéki engedményt jellemző megoldásokban állapodnak meg. Pl.:
felsorolják azokat a korábbi szerződéseket, amelyekből származó összes fennálló vagy a jövőben esedékessé váló vagy keletkező fizetési kötelezettség biztosítására szolgál az engedményezés,
kikötik, hogy a „túlengedményezett” összeg az adósnak visszajár,
a szerződés addig marad hatályban, amíg a kötelezettségek teljes egészében visszafizetésre kerülnek.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a privilegizált helyzetre törekvő hitelező nem tudja elvinni a fedezetet a többi hitelező elől, mert az engedményezett követelés (tipikusan valamilyen árbevétel) nem az egyik hitelezőhöz kerül, hanem a felszámolási vagyon része marad.
2013. február 4.