A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgya a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása. A peres eljárás illetékét ezért a meg nem határozható pertárgyérték alapul vételével kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy a felperes a keresetlevélben milyen összegű vagyoncsökkenést jelölt meg a vezető tisztségviselő jogellenes magatartásával összefüggésben.
A hitelező vagy a felszámoló keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését.
Fontos, hogy ebben a perben csak a felelősség megállapítására kerülhet sor, marasztalást, vagyis konkrét helytállást csak később, a közbenső, illetve a zárómérleg jóváhagyása után lehet kérni. A marasztalási perben a pertárgyérték egyértelműen a megtéríteni kért vagyoni hátrány összege. Amennyiben a megállapítási perben is ugyanez az összeg lenne az illeték alapja, a terhek megkétszerezésével éppen a hátrányt szenvedett hitelezők előtt emelne az állam kettős akadályt.
A Kúria álláspontja egy alacsonyabb összegű illetékfizetéssel teszi lehetővé a hitelezőknek, hogy követelésük jogalapjáról - még az összegtől függetlenül – jogerős ítélethez jussanak.
2013. március 4.